Piramis a Pilisben?

Talán az előzőekben leírt eseményre rákövetkező pénteken Szörényi Levente Hévizen tartott előadást (ahol kezelik egész novemberben) a Pilisben található Holdvilág-árokban végzett általa felügyelt (irányított) ásatásokról.
Az 1940-es években bizonyos Sashegyi nevű régész kezdett ott ásatásokat abból kiindulva, hogy – ha jól emlékszem – Anonymus úgy írja le Árpád vezér nyughelyét, hogy ott nyugszik Árpád „ahol a víz kőmederben folyik alá Attila városába”. Ez a leírás pontosan ráillik a Holdvilág-árokra, amely a Pilisben van; ott, ahol a régi koronázóvárost, Fehérvárt, és Ősbudát, Attila nagykirályunk székhelyét is sejtik. Sashegyi emberi (női) csontvázat is talált ott a nehezen és életveszélyesen megközelíthető helyen, kőkoporsóban, amelynek génjei megegyeznek a honfoglaló magyarság genetikai állományával. Szörényi apja a kartográfiai vállalatnál dolgozott, és kapcsolatban állt Sashegyivel. Talán ennek alapján rendelkezett az idősebb Szörényi afelől, hogy a Holdvilág-árkot a térképeken „ősi kultikus helyként” tüntessék fel. Ez a megjelölés rajtamaradt a térképeken a kommunizmus idején, és a mai térképeken is ez olvasható. Az ott található kövek emberi megmunkálásra utalnak, nem a természet formálta őket olyanra. Az egyik közeli bokorban Sashegyi embert ábrázoló kőszobrot is talált, amely egy belső-ázsiai türk, szittya, hun vonásokat mutató emberábrázolás volt. Két nap múlva két szakértővel visszatért a helyszínre, de a szobornak hűlt helye volt. Utánajárt a dolognak, és kiderült, hogy elvitték azt a kőfejtőbe, bezúzták.

Szörényiék (mint egyesület) tovább ásattak 2003 körül a Sashegyi-féle ásatás nyomán, amelletti területen, ahol a csontvázat találta. Itt egy tulok-szerű állat csontjait találták meg, amely ma nem található Magyarországon. Azonkívül egy női lábujj-percet. Az előadás utáni napon mentek a szegedi intézetbe a csont génállományát megvizsgáltatni. Hogy azóta mi történt, nem tudom, de valószínű, honfoglaláskori női csontvázként azonosították be, akkor viszont semmi kétség, hogy az a Sashegyi által megtalált csontváz része. (Hogy a csontváznak mi lett a sorsa, nem tudom.) Az ásatások szakmai részét egy szakképzett régész vezeti. A helyszínt úgy kell elképzelni, hogy az egy hegy, amelynek a lábánál folyik a patak (vagy folyó). Az ásatást végzők egy olyan kőtömböt találtak a hegyen tovább lejjebb fúrva, amely egy feltűnően éles, szabályosan egyenes peremmel rendelkezik. Ennek a peremnek a vonalában továbbmenve annak úgy lett vége, hogy az ásó szintén kőbe ütközött, amely szintén egy kocka- vagy téglaalakú kőtömb egyik szabályos pereme volt. Ennek végén szintén egy erre merőleges perem van, tehát az egész emberi alkotásra utal, lépcsőzetes kialakításra. Hogy ennek a lépcsőzetes folyamatnak hol van vége, nem tudni, de elvileg le a patakig (folyóig?) is tarthat. Ha pedig a párhuzamos oldalon ugyanezt a kialakítást találják meg a hegyen, mint szabályos tükörképét a lépcsőzetnek, akkor az csak piramis lehet, amelyet hegyből ástak ki, és utána hegyként be is temették, valamilyen okból kifolyólag.

Ez megerősítené azt a feltevést, ami arra utal, hogy (honfoglaló) őseink kultikus temetkezési helyét (esetleg Árpád, stb. sírját) - a krónikás leírása alapján is - itt keressük. Az pedig csak jó hatással lehet a magyarságra, a nép, a nemzet összetartására, ha lenne egy ilyen nemzeti zarándokhelye, ahol az ősökhöz zarándokolhatnánk – mondja Szörényi Levente; hozzátéve, hogy persze ez nem mindenkinek lehet az érdeke (lásd: a piramis betemetése, az emberszobor kőfejtőben való összezúzása, Sashegyi leleteinek – azt hiszem, ló csontvázat is talált ott – a szakmai eltusolása, vagy másként értelmezése). Az ásatási terv megvan jövő nyárig, addig a területet elkerítették, fákkal fedték be az ásott gödröket, és az emberek védelme érdekében kiírták hogy életveszélyes terület. Szó esett még Özsébről is, aki esztergomi jó egyházi pozícióját feladva a Pilisbe ment, ahol egy barlangban három évig élt, majd megalapította a pálos rendet, mint egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet, amely érdekes módon sok magyar ősvallási elemet őriz, és a szerzetesek egymás között a magyar rovásírást használták. Szörényi szerint az alatt a három év alatt történhetett valami, ami Özsébet ebbe az irányba vitte; pl. a Pilisben találkozhatott a régi magyar hit képviselőjével - akik pl. ezt a sírhelyet is őrizhették még a középkorban -, akikkel szenvedélyes hitvitákat folytathatott, egymást győzködhették. Özséb pl. arról győzhette meg ezeket a remetéket, hogy ennek a letűnt világnak vége, ideje lenne az új hithez csatlakozniuk. Ugyanis nem tudjuk, kikből állhattak az első pálosok, vagyis a pálos rend alapítói. Lehettek pl. ezek a sírt őriző régi hitűek – véli Szörényi.